Follow by Email

kedd, március 04, 2014

KRAKKÓ - AUSCHWITZ EMLÉKTÚRA

Nagyjából azóta érdekelt a II. világháború, azon belül a holokauszt témaköre, amióta pár éve elolvastam az Anne Frank Naplóját. Megfogott és megrendített. Hogy hogy tud egy velem egy idős lány ilyen mély dolgokat meglátni. Hogy hogy tud a háború sújtotta Hollandiában, üldözött zsidóként élni. Hogy hogy tud egy éppen pubertáskorba lépő lány együtt élni olyan emberekkel borzasztó szűk helyen, akiket egyébként, normál körülmények között messziről elkerült volna. És iszonyúan érdekelt is egyben, hogy az ember mennyire alkalmazkodóképes. Szinte bármilyen szituációt túlél.
Innentől kezdve, mint egy megszállott kerestem, és keresem a mai napig is a holokausztról szóló életrajzi könyveket, cikkeket. Már nem volt elég az Anne nyújtotta világ. Több kellett. A családom, barátaim elszörnyedve néztek minden egyes Karácsonyon, mikor édesanyámtól egy újabb ilyen könyvet, számomra kincset kaptam. Több tucatot elolvastam. Héléne Berr naplóját, a Zongoristát, az Ajándékba kaptam az életet... Rá kellett jönnöm, hogy a mindennapos nyavalygásaim eltörpülnek ezeknek a lányoknak/fiúknak a sorsa mellett. És elgondolkodtam. Hogy vajon képes lennék e egy ilyen helyzetet túlélni, megemészteni. És a válaszra a mai napig nem jöttem rá. Aztán már nem csak a könyvek hódítottak. Filmen is kellett látnom mindazt, ami a valóságban a II. világháború idején játszódott. A mai napig újra és újra visszanézem a Sztálingrádot, a Zongoristát, a Razziát, az Ellenség a kapuk alattot és még sorolhatnám. Kellenek ilyen napok, hogy emlékezzek. Hogy eszembe jusson, mennyire jó életem van hozzájuk képest. 
Ha amúgy nem lennék szánalmasan rossz történelemből, biztosan történelemtanárnak mentem volna. Vagy kutatónak.... De ez egy másik történet...
Így aztán amikor egy nap felhívta édesanyámat az egyik munkatársa a régi gimnáziumomból, hogy lenne e kedvem részt venni a Krakkó - Auschwitz kétnapos emléktúrán, azonnal igent mondtam. Nemcsak azért, mert imádok utazni, hanem azért is, mert egyszer vagy így, vagy úgy, de elmentem volna oda, ahol több millió zsidó szenvedett és halt meg egy diktátor rémuralma idején.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Author

Jakab Julcsi vagyok, eme blog írója. Nagyon szeretem a burgundi-bordó színt, a népzenét, néptáncot, a II. világháború történetét. Ha le akarsz venni a lábamról a mogyorós fehércsokival, és a bazsarózsával nyert ügyed van.